Ma volt az 5. napja az injekciózásnak....még mindig háromig számolok, és becsukott szemmel nyomom a pocimba, pedig nem is fáj, de mégis az ember arra van kódolva, hogy ne tegyen kárt magában. A Decapeptyl amit használok, arra szolgál, hogy leállítsa az ösztrogén termelését, és jótékonyan hat az endometriózisomra. Még 9 nap, és utána jön a Puregon, amitől remélhetőleg jó sok kis pete fog megérni. 

Mellékhatások megjelentek.....fáj a gyomrom, hőhullámok, szédelgés, de azért összességében nem gátol a napi tevékenységekben. Eddig is zabagép voltam, és képes vagyok egy kiskutyás videón bőgni, úgyhogy ezeket nem foghatom erre. 

A főnököm (aki férfi!!!!!) minden nap megkérdezi, hogy vagyok.....nem azért, mert parázik, hogy másnap nem jövök dolgozni, hanem mert tényleg érdekli. Amikor 2013. október elején elmentem az állásinterjúra (sportöltözőket takarítok az Önkormányzat alkalmazásában), akkor azonnal és nyíltan közöltem (hiszen akkor már próbálkoztunk a férjemmel), hogy mi bizony kisbabát szeretnénk. Úgy voltam vele játszunk tiszta lapokkal, és különben is, elég naiv vagyok ahhoz, hogy a kapott választ vártam: "Ó, sok sikert, a család szép dolog, öné az állás!" Nyilván köpni-nyelni nem tudtam meglepődöttségemben, de örömmel konstatáltam, amikor valóban elhangzott ez a mondat.

Ebből kifolyólag, amikor decemberben bejelentettem mi előtt állunk, megkaptam azt a támogatást, amire ettől a családcentrikus nemzettől számítottam. Tulajdonképpen azt mondta a főnököm, hogy szóljak, ha rosszul vagyok, nem kell bemennem, szóljak ha szabadságot akarok, szóljak ha bármi baj van, mindig elenged, támogat (ne felejtsük el, hogy én egy 2 éve itt élő kis bevándorló porszem vagyok). Szóval igazán korrektek, le a kalappal (hangsúlyozom, nem tudom otthon mi a helyzet ezzel kapcsolatban, Magyarországon ebben a cipőben még nem jártam). 

....és bár 6 hónapig 100 %-os táppénz jár, én mégis úgy gondolom, hogy ezt a korrektséget azzal hálálhatom meg, ha én is korrekt vagyok, jelen esetben, ha bírom, és az orvosom is engedi -ha sikerrel járunk- szeretnék dolgozni legalább az első 5-6 hónapig. Nagyanyáink sem feküdtek egész nap, ugyanúgy kapáltak, fejték a tehenet, húzták a vizet a kútról, és mégis megszülettek a szüleink. Egy szó mint száz, egy kedves sablonnal kell éljek, ez nem betegség, hanem állapot.....bárcsak már ebben az állapotban lennénk.....az ikrekkel.......