Előre is elnézést kérek, ha valami nem tökéletes, esetleg hibás; javításokat, kiegészítő ötleteket örömmel fogadok kommentben!

Eisprung - peteérés

Gebärmutter - méh

einnestchen - beágyazódás

Eizellentnahme, Punktion - petesejtleszívás

Eingriff - beavatkozás

Anzahl der Eizellen - petesejtek száma

Samenerguss - magömlés

Hoden - herezacskó

Samenabgabe - spermaadás

Zellteilung - sejtosztódás

Unfruchtbarkeit - meddőség

Eileiterüberprüfung - petevezető átjárhatóság

Blutgruppe - vércsoport

Empfängnisverhützungsmittel, Pille - fogamzásgátló

Fehlgeburt - vetélés

Gynäkologie - nőgyógyászat

Scheide - hüvely

künstliche Befruchtung - mesterséges megtermékenyítés

Embryotransfer - embrióbeültetés

2. Zyklushälfte - a ciklus 2.fele

Eierstock, Eierstöcke - petefészek, petefészkek

Blutabnahme - vérvétel

gewonne Eizellen - nyert petesejtek

Besonderheiten - különösség, sajátosság, rendkívüliség

Entlassung - elbocsátás

Verlauf - lefolyás

komplikationlos - komplikációmentes

blutig-bräunlicher Ausfluss - véres, barnás folyás

hellroten starken Blutung - sötétvörös, erős vérzés

Hormontherapie - hormonkezelés

Stimulation - stimuláció

Anleitung - irányítás, útbaigazítás

Vorbereitung - előkészítés

Endometrium - méhnyálkahártya

unter die Haut spritzen - bőr  alá injekciózni

Auslösespritze - szó szerint kiváltó, de ez a tüszőrepesztő injekció

Már március 11 van, az utóbbi két hétben nem volt lelki erőm jelentkezni. 

Talán ez a két hét volt a legnehezebb, ez a várakozás, szinte felőrölt. Pedig megfogadtam, hogy nem fogok rágörcsölni, de hát úgy tűnik, ezt nem én határozom meg. 

A beültetés után 2 napig kívántam a fekvést, aztán szépen lassan belerázódtam a dolgos hétköznapokba. Bár a hasam folyamatosan görcsölt, pontosan úgy, mintha meg akarna jönni. Próbáltam lájtosan dolgozgatni, de muszáj volt, így tehát szombattól már munkába álltam. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan émelygek......nagyon megijedtem, mert barátnőmnek a napokban volt egy vírusos gyomorproblémája. Hétfő, szerda, csütörtök munka, majd csütörtök délre hőemelkedésem lett, és kapart a torkom. Persze rögtön rohantam orvoshoz, mégpedig a nőgyógyászomhoz, aki azonnal ki is írt a múlt hétre, és mondta hogy szedjek lázcsillapítót (Mexalen), 2x1-et. Másnapra persze semmi bajom nem volt, de legalább pihentem otthon. A hányinger eddigre állandósult, a pisilés óránként, és folyamatos enyhe menstruáció jellegű görcsök. Amikor már olyan idegbeteg voltam, hogy már magamat sem tudtam elviselni, a férjem kitalálta, hogy csináljunk tesztet. Csütörtök este csináltuk az elsőt, 10 nappal a beültetés után, és már ekkor nagyon halványan, de pozitív lett. Sírás, összeborulás, hálaadás, sírósnevetés.....

Pénteken, szombaton, vasárnap szintén teszt.....és mind pozitív. Az örömünk határtalan volt.......Ettől függetlenül én vasárnap bepánikoltam, mert a vasárnapi 2 csík halványabb lett, és én elképzeltem, hogy nincsenek ott......

Hétfő reggel 7.30 vérvétel......délig várakozás.....délben telefonálás a kórházba....HCG: 855!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!  A fogamzás óta eltelt napok száma ekkor 17 volt, így a normál érték 4-426 között van (a 12. hétig akár a 300000-et is elérheti, és akkor elkezd folyamatosan csökkenni), így ez a magas érték akár ikrekre is utalhat. Egyszerre sírtam és nevettem, hívtam a férjem, ő is.......

Gyógyszerek mennek tovább ( Progynova 3X2, Duphaston 2X1, Utrogestan hüvelykúp 3X2, és a Femibion)

Első ultrahang március 24-én, reggel 7.30-kor. Ekkor már 7 hetes terhesség lesz, a magzat(ok) kora pedig 5 hét, tehát hallani fogjuk a szívverésüket (ezután kapjuk meg a számlát is, amire 2 hetünk lesz befizetni). 

Ahogy végeztünk, el kellett mennem a nőgyógyászomhoz, és ott is kérni egy időpontot, ott a 9 hetes UH-ra kaptam, amely április 8-án lesz. 

Hisszük, tudjuk, és bizakodunk hogy minden a legnagyobb rendben lesz, márpedig miért ne lenne, hiszen tudja/tudják, hogy mennyire várjuk Őt/Őket. Addig is dolgozok, persze nagyon óvatosan, nem emelek nehezet, maszkban dolgozok, de hígítottam  a vegyszereimet, és annyira nem vagyok lelkiismeretes, mint máskor. Sajnos hamar elfáradok, de amikor csak tudok, leülök, lefekszek. 

Ja, és ami nagyon érdekes, felfordul a gyomrom az édességtől (kőkeményen csokifüggő voltam világéletemben)!!!!!

Hétfő este volt egy holtpont...

Mivel nem hívtuk fel a kórházat az 5 napban, így tulajdonképpen azt sem tudtuk, hogy van-e élő embriónk, én meg persze addig agyaltam, amíg be nem magyaráztam magamnak, hogy nincs!

Gyötrelmesen hosszú volt a hétfő éjjel, de végre valahára kedd lett, és elindultunk a szerelmemmel, hogy megtörténjen az, amire hónapok óta készültünk és vártunk. Amint beértünk, mosolyogva fogadtak minket, ami arra engedett következtetni, hogy bizony van/nak. 

A doktor úr (nem a miénk volt), megkérdezte, hogy felkészültünk-e, mert akkor beültet egy embriót. EGYET?????? Nincs több?? 

Kiderült, hogy 4 embriónk van, de elsőre egyet akarnak beültetni, mire én azonnal lesápadtam, és utaltam arra, amit az orvosunkkal előre megbeszéltünk, mégpedig, hogy mi IKREKET szeretnénk. Úgy nézett rám, mintha legalábbis őrült lennék, majd eltűnt az ajtóban, pár percet konzultált a dokimmal, és hamarosan visszatért, hogy semmi akadálya, akkor 2 lesz beültetve.

Beültem a helyemre, a férjemnek odahúztak egy széket közvetlenül mellém, hogy foghassa a kezem, és innentől számítva kb. 3 perc volt az egész. Az asszisztensnő ultrahangon figyelte a méhemet, a doki pedig egy vékony üveg fecskendővel a helyükre vezette a picikéket. Aztán öltözhettem és mehettünk is haza, azt mondták, hogy az első 2 napban nyugi, 2 hétig semmi sport, és semmi kádfürdőzés, de ezeket leszámítva éljem tovább úgy az életem, ahogy eddig.

Hazajöttünk, én fáradt lévén lepihentem, az uram meg elment dolgozni (valakinek azt is muszáj). :-)

A gyógyszerek mennek ugyanúgy tovább, illetve ma még be kellett adnom egy Decapeptylt. Nagyon sokat iszok, pihenek, de ma főztem is, meg végeztem egy kis könnyed házimunkát, viszont valóban a pihenést kívánom, és úgy döntöttem, figyelni fogok a testem jelzéseire. Sokszor vizualizálom a méhem, és próbálom elképzelni, ahogyan beágyazódnak. Ahogy utánaolvastam, ennek 5 nap alatt kell megtörténnie, és a következő érzések kísérhetik: menstruációs görcsök, fejfájás, rossz közérzet, pecsételő vérzés. Na ez nekem majdnem mind megvan. Persze nem éljük bele magunkat (áááá, dehogy)......Szóval pozitív emberek, semmi kriminézés, semmi stressz, friss levegő, rostban gazdag táplálkozás, beszélgetés és has-simi velük/értük, na meg az Ima........

Március 9-én reggel minden kiderül......

Kezdjük csak onnan, hogy kedden este 21.30-ig nagyon nehéz volt ébren maradni. Stílusosan a Nicsak ki beszél című klasszikust néztük, és nagyokat kacagtunk rajta. Amikor beadtam a Pregnylt, azt hittem bepisilek, úgy csípett. Egészen más érzés volt, mint az eddigiek, a helye is piros maradt utána, ami még 2 napig fájt. Az elkövetkező napban nagyon fájt a pocakom, és a pisilés is nehezebben ment, feszített a derekam, és az átlagnál még jobban kívántam a pihenést. Szerda reggel ahogy felébredtem, azt hittem elsírom magam, ugyanis 8 tünetmentes hónap után kijött a herpeszem. Pár telefonálás után megnyugtattak, hogy semmi összefüggés nincs, ettől még megcsinálják, csak a beültetés napján ne legyen gyulladás, és ráadásul a leszívás és a beültetés közötti 5 napban még a Telvirant is szedhetem, ami újabb kb. fél évre ad védettséget is. Szerda este alig tudtunk elaludni, olyan izgatottak voltunk. Csütörtök reggel 5.15-kor aztán megszólalt az ébresztő. Minden jól ment, bár a hasam nagyon fájt, szerelmem megtette a dolgát, a kémcsövet jól bebugyoláltuk, mert szobahőn kell maradniuk, és irány a vonat. Pontosan 7-re beértünk a kórházba, leadtuk a kémcsövet, aztán felmentünk a Gynakologie-ra, és kaptam egy ágyat. A férjem bejöhetett velem, és a vizsgálatok idejére sem küldték ki. Megvolt egy általános kérdéssor, magasság, súly, gyógyszerérzékenység, mikor ettem, ittam utoljára kérdések. Aztán bekötöttek egy infúziót, és már mentünk is a műtőbe. Három nő volt bent, egy aneszteziológus, a doktornő, és egy asszisztens, nagyon kedvesek voltak. Az altatás infúzión keresztül történt, pár másodperc után már aludtam is, és összevissza álmodtam mindent. Állítólag ébredezéskor anyát hívogattam végig NÉMETÜL!!!!! :-D

Vissza a szobába, pihi, reggeli, aztán felöltöztem, és lementünk a Kinderwunschba, ahol végre megtudtuk, hogy 12 (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) petesejtet tudtak leszívni. Megkaptam a gyógyszereket, Progynova, Duphaston és Utrogestan hüvelygolyó. Ezek a méhnyálka vastagodását segítik elő, illetve  a hormonszintet állítják be. 

Ezután hazaengedtek, és megadták a beültetés időpontját, kedd reggel (február 24) 8.15.

Most vasárnap van, és eléggé küzdök, fáj a hasam, pénteken, szombaton dolgoztam, holnap is fogok, aztán keddtől-péntekig szabadság. Kíváncsian várjuk, hány életképes kis magzatkezdeményünk van.......

Február 15-én, vasárnap 11-kor volt időpontunk egy ultrahangra. Nagyon izgultunk, főként a hétfői rossz hírek miatt, nagyon szükségünk volt pozitív változásra. A Menopur meg is tette hatását, a bal oldali petefészekben kb. 6, a jobb oldaliban kb. 3 petesejt érik. Méretük 14-16 mm(vagyis a tüszőnek pontosabban, amiben van a petesejt), a doktor szerint ideális. Az endometrium 8 mm, állítólag ez is tökéletes. Hát az örömünk határtalan volt!!!! Annyira kellett ez a jó hír, mint egy falat kenyér. Megkaptuk a két doboz Pregnyl-t, amit kedd este (vagyis ma), 21.30-kor kell beadnom magamnak. Egyenlőre ez az utolsó szuri, ez repeszti meg a tüszőt, a beadás után 36 órával. Csütörtök (19.) reggel 7-re kell odaérnünk a kórházba, a frissen megszerzett srácokkal, akik beülnek 2 órára egy körhintába, vagyis centrifugába :-), ez idő alatt pedig nekem altatásban megszerzik a petesejteket, akik addig naponta 1 mm-t nőnek. A 36 óra tehát csütörtök reggel 9.30-kor lesz, remekül ki van itt találva minden. Ez az egész egy csoda, teljesen fel vagyunk dobva. Csütörtökön éhgyomorra, egy pongyolával, meg egy papuccsal kell érkeznem, na meg az urammal, aki majd fogja a kezem.

Vasárnap óta tilos a szex és kerülendő minden acetilszalicilsav tartalmú gyógyszer (pl Aszpirin).

Ja és hogy miért volt kalandos a vasárnap.

1. Az asszisztensnő elfelejtett tűt adni a Puregonhoz, amit vasárnap este 9-kor vettünk észre, és reggel kellett beadnom.....szerencsére még nem vittük le a szemetet....a szükség nagy úr...... 

2. Nagy örömünkben a Pregnylt nem tettük hűtőbe, 6 órán át szobahőn volt, és azt tudni kell róla, hogy folyamatosan veszít a hormontartalmából 20 fok felett, majd 24 óra elteltével tulajdonképpen használhatatlan. Hétfő nőgyógyász, magyarázkodás, receptkérés, gyógyszertár, nyilván nincs, meg kell rendelni, de holnapig meglegyen, életbevágó....(meglett).

3. A férjem betörte a tablet kijelzőjét, de ezen már csak nevetni tudtunk.....

A következő lépés tehát a petesejtek leszívása, messzebbre egyenlőre nem gondolunk, mindig csak a következő lépés lebeg a szemünk előtt, a többin ráérünk aggódni, ha aktuális lesz.

Tegnap szörnyű napunk volt....akkora energiával, és kitartással és hittel indultunk neki ennek az egésznek, és én tényleg bíztam, és tudtam, hogy minden tökéletesen fog alakulni....talán egy picit túlzottan is elbizakodottak voltunk. Szúrtam, és mentem, csináltam a dolgom, éltem az életem ugyanúgy, mint azelőtt. Munka, házimunka, szerelem, barátok, család, minden összhangban. Tegnap volt a peteérlelés 6. napja, és az ultrahang szerint nagyon gyatra a termés, rosszul reagálok a hormonokra. Mintha egy világ omlott volna össze bennem....ez volt az első alkalom, hogy a férjem nem tudott elkísérni, pedig most lett volna rá a legnagyobb szükségem. Látva a kétségbeesésemet, a doktornő rögtön elkezdett megnyugtatni, hogy kapok egy 3. injekciót (Menopur), amitől tutira rengeteg petesejt be fog érni, ne legyek megijedve, de akkor már meg voltam ijedve. Valahogy kikerültem a kórházból, és hívtam a  szerelmemet, az anyukámat, a barátnőmet, és mindenkitől jött a sablonszöveg, hogy minden rendben lesz. Hazajöttem, tettem-vettem, és most először villant át az agyamon, hogy mi van ha nem lesz minden rendben. Mi van akkor, ha nekünk mégsem fog megadatni, hogy szülők legyünk, ha az van megírva odafönn, hogy nem lesz gyermekünk.....Estére értettem meg egy dolgot, amit nem mondtam ki még, csak reggel, munka közben, az pedig a következő gondolat: Gyermek nélkül is lehet élni egy életet. Ez a mondat lesz az én védekező mechanizmusom a fájdalom ellen. Annyira tökéletesen beleéltük magunkat a helyzetbe, hogy minden ideálisan fog alakulni, hogy ez az "apróság" durva arculcsapás volt. Azt gondoltam, azzal hogy ezerszer kimondom a várható sikert, azzal bevonzok minden jót. Ez helyett azzal hogy ezerszer kimondtam a várható sikert, minden akadály ezerszeres fájdalom. Szóval feladásról szó sincs, tegnap kellőképpen kibőgtem magam, a férjem megnyugtatott, és most újult erővel szúrok (mostmár 3 szurit reggelente), megyek, csinálom a dolgom, élem az életem. Munka, házimunka, szerelem, barátok, család, minden összhangban.....Vasárnap 11-kor az újabb ultrahangon már sokkal okosabbak leszünk, addig is várni, várni, várni........

.......nemes egyszerűséggel hiszti-szérumnak lett elnevezve a Decapeptyl. 15. napja szúrom magam vele, a mai naptól csak fél adagot, és ma lépett be a Puregon mellé. Ez azt jelenti, hogy túl vagyunk a hormoninjekciózás felén. Még mindig háromig kell számolnom, mielőtt belövöm, és mától ráadásul két szúrás....Na de hát a célért mindent!!

A szurikon kívül vitamint kell szedjek, itt a Femibionra esküdnek, nagyon oda kell figyelnem a táplálkozásomra, és a vízfogyasztásra. Semmi kávé, cigi, alkohol, kábítószerek (ez könnyű, mert egyikkel sem élek, a csoki meg mehet :-))

Kedden voltunk kontrollon, vittük az aláírt szerződést, ami 6 oldalas és  kb. 20x szerepelt benne a rizikó szó. Picit vicces volt, ahogy 2 szótárral fordítgattuk a férjemmel, mielőtt aláírtuk, de aztán megértettük, aláírtuk, és megnyugodtunk, hogy tulajdonképpen semmiért nem vállalnak felelősséget. Tartalmazta ezen felül, hogy miután megkaptuk a számlát, 14 napon belül fizetni kell, különben jön az inkasszó ( igen, a mocskos anyagiak, szóval a 70 %-át állja az osztrák állam, nekünk a 30%-ot kell kifizetni, ami 890 euró+110 a lefagyasztás az első évre, de ebben minden benne van, a hormonokat ott kapjuk meg kézbe  a rendelés végén). Miután leadtuk a papírt, levették mindkettőnk vérét,és vizeletmintát kellett produkálnunk, hogy kizárják a nemi betegségeket (AIDS, Szifilisz, Hepatitis B,C). Megkérdeztük, ennek mikor lesz eredménye, mondták, hogy holnap. Ha gond van hívnak. A férjem kifelé menet közölte, hogy ha szerdán egy idegen szám hívni fogja, ő nyilván elájul. Nyilván nem hívtak minket, tehát ez is pipa.

Én küzdök a hormon mellékhatásaitól, sokat fáj a fejem, a gyomrom, hasmenésem van, és ma már a derekam is fájt. Már most tényleg mindenen bőgök, és ebbe beletartozik Calvin Harris Outside című száma, amiben egyáltalán semmi megható sincs valójában. Szerelmem derekasan helytáll, türelmes, édes pofa, szerintem egészen egyszerűen nem mer más lenni, nehogy sírjak......

Ma volt az 5. napja az injekciózásnak....még mindig háromig számolok, és becsukott szemmel nyomom a pocimba, pedig nem is fáj, de mégis az ember arra van kódolva, hogy ne tegyen kárt magában. A Decapeptyl amit használok, arra szolgál, hogy leállítsa az ösztrogén termelését, és jótékonyan hat az endometriózisomra. Még 9 nap, és utána jön a Puregon, amitől remélhetőleg jó sok kis pete fog megérni. 

Mellékhatások megjelentek.....fáj a gyomrom, hőhullámok, szédelgés, de azért összességében nem gátol a napi tevékenységekben. Eddig is zabagép voltam, és képes vagyok egy kiskutyás videón bőgni, úgyhogy ezeket nem foghatom erre. 

A főnököm (aki férfi!!!!!) minden nap megkérdezi, hogy vagyok.....nem azért, mert parázik, hogy másnap nem jövök dolgozni, hanem mert tényleg érdekli. Amikor 2013. október elején elmentem az állásinterjúra (sportöltözőket takarítok az Önkormányzat alkalmazásában), akkor azonnal és nyíltan közöltem (hiszen akkor már próbálkoztunk a férjemmel), hogy mi bizony kisbabát szeretnénk. Úgy voltam vele játszunk tiszta lapokkal, és különben is, elég naiv vagyok ahhoz, hogy a kapott választ vártam: "Ó, sok sikert, a család szép dolog, öné az állás!" Nyilván köpni-nyelni nem tudtam meglepődöttségemben, de örömmel konstatáltam, amikor valóban elhangzott ez a mondat.

Ebből kifolyólag, amikor decemberben bejelentettem mi előtt állunk, megkaptam azt a támogatást, amire ettől a családcentrikus nemzettől számítottam. Tulajdonképpen azt mondta a főnököm, hogy szóljak, ha rosszul vagyok, nem kell bemennem, szóljak ha szabadságot akarok, szóljak ha bármi baj van, mindig elenged, támogat (ne felejtsük el, hogy én egy 2 éve itt élő kis bevándorló porszem vagyok). Szóval igazán korrektek, le a kalappal (hangsúlyozom, nem tudom otthon mi a helyzet ezzel kapcsolatban, Magyarországon ebben a cipőben még nem jártam). 

....és bár 6 hónapig 100 %-os táppénz jár, én mégis úgy gondolom, hogy ezt a korrektséget azzal hálálhatom meg, ha én is korrekt vagyok, jelen esetben, ha bírom, és az orvosom is engedi -ha sikerrel járunk- szeretnék dolgozni legalább az első 5-6 hónapig. Nagyanyáink sem feküdtek egész nap, ugyanúgy kapáltak, fejték a tehenet, húzták a vizet a kútról, és mégis megszülettek a szüleink. Egy szó mint száz, egy kedves sablonnal kell éljek, ez nem betegség, hanem állapot.....bárcsak már ebben az állapotban lennénk.....az ikrekkel.......

Azzal indítanék, hogy nem tudom mi az otthoni vélekedés a nagy kérdésről, mely szerint beültetés után 2 hét fekvés, vagy 2 hét könnyed házimunka, avagy esetleg a normál megszokott ritmus folytatása a javallt.

Az osztrák egészségbiztosítási pénztárak megtiltották a táppénz adását a beültetés utáni úgymond várakozás időszakára. Indokolják ezt azzal, hogy ez nem egy kötelező dolog, az ember önszántából választja az in vitro-t (még véletlenül sem azért, mert nincs más lehetősége). Ha a páciens esetleg mégis táppénzre menne, még jól meg is büntetik a Kinderwunsch Zentrumot. Én ezen mondjuk nagyon meglepődtem, már éppen tervezgettem, hogy abban a két hétben majd olvasgatok, hímezgetek, és finom, illatos sütikkel várom haza a férjem a munkából. 

Na de hát az sem fekszik egész nap, aki természetes úton esik teherbe, főként mert még nem is tudja, hogy áldott állapotban van.....

A pihenésre a lehetőség az, hogy el lehet menni szabadságra. 

Mivel jó magyar bevándorlóként a beosztásom higiénés manager asszisztens (szóval takarítok), a porszívóm 15 kiló, a vegyszereim abszolút nem bio-k, a felmosóvizes vödör meg 15 liter űrtartalmú, ezért mertem arra gondolni, hogy ha már végigcsináljuk ezt az egész procedúrát, akkor nem szeretném veszélyeztetni kis sérülékeny sejtecskéinket.

Felfedezve megdöbbenésemet a doktor úr erre elkezdett azzal érvelni, hogy neki az a tapasztalata, hogy semmilyen összefüggés nincs a pihenés-nem pihenés kérdéskörének a megtapadás tényével, illetve hogy ha én mozgok, a kis zigóták is mozognak, nagyobb a vérbőség, és bizony jobban a helyükre táncolnak (aztán rögtön leszögezte, hogy legyen minden úgy, ahogy én szeretném, és amint kezünkben a pozitív teszt, ha akarom rögvest kiír 9 hónapra).

Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy ha eljön a nagy nap (a beültetés napja), kiveszek 3 nap szabadságot (legalább szusszanok picit), aztán élem tovább a dolgos hétköznapjaimat, persze picit óvatosabban és lassabban, mint általában.

Hogy ehhez mit szól az osztrák munkaadó, na az egy másik bejegyzés lesz......

Babakaland......

......kaland, hiszen egyetlen magyar családot ismerünk aki Ausztriában csinálta végig a reprodukciós eljárást. Biztos vannak azért ennél jóval többen, de mi még nem ismerkedtünk meg velük. Tudjuk hogy mennyire meg voltunk ijedve az elején (mármint a leges-leges-legelején), és milyen sokat jelentett hogy beszélhettünk valakivel, aki már túl van rajta. Hátha a tapasztalatainkkal már mi segíthetünk más pároknak, akik szintén Ausztriában vágnak bele.

......kaland, hiszen minden kaland valami új, érdekes dologhoz vezet, és hát ha minden a terv szerint halad, akkor a mi életünk is gyökeresen megváltozik a kaland végén (amelynek sosincs vége).

Hogy mi az ok ezen kívül, ami a blog írására késztet?

Egyrészt hátha valaki kíváncsi a különbségekre, az otthoni viszonyokhoz képest itt miben más az eljárás, a körülmények, a munkahely hozzáállása, stb.  

Másrészt ha sikerrel járunk, mire számíthatunk itt utána? 

Harmadrészt mert annyira, de annyira jó elmondani mindenkinek, amit igazából senkinek sem kéne (sokak szerint)......

Végül, de nem utolsósorban a stílus......olyan amilyen én..... őszinte, néha nyers és élces, de azért szerethető. 

És (éssel nem kezdünk mondatot) mielőtt bárki azt gondolná, nem vesszük komolyan ezt az egészet, biztosan állíthatom az ellenkezőjét, csak hiányzik belőlünk a görcs. Gyermeket szeretnénk, és tudjuk, hogy lesz is, csak azt nem tudjuk mikor és hogyan......de LESZ!!!!!